Projekt terv
Sóly kora-árpádkori templomát Szent István tiszteletére szentelték, melynek írásos emléke csak átiratban maradt ránk. A jelenlegi egyhajós, egyenes szentélyzáródású épületet a 13. században egy periódusban építik.
Sóly a 14.-15. században helyi németek és a zirci apátság birtoka, majd a 18. században a református egyház birtokába kerül. Festett kazettás famennyezetét és karzatát 1725-ben készítik. Jelenleg az Iparművészeti Múzeum állandó kiállításainak sorában található.
A szerény méretű, középkori eredetű református templom a falu központjában, a Séd patak és a valamikori malomárok által határolt földterületen helyezkedik el.
Mai megjelenését a ’80-as években elvégzett, a korszellemnek megfelelő helyreállítás határozza meg. Középkori eredete déli homlokzatában nyilvánul meg a legerőteljesebben.
Műszaki állapota napjainkra gyorsuló ütemben romlik, amely szinte minden épületszerkezeti részt érint (tetőhéjazat, fedélszerkezet, falazati repedések, erőteljes falnedvesedés, rossz minőségű burkolatok). Elsődleges cél a jó műszaki állapot visszaállítása. Ezen túlmenően pedig az épület minél teljesebb bemutatása és látogathatóvá tétele.
Az épületbelsőben és külsőben elvégzett szondázó jellegű régészeti,-fal, és restaurátor kutatás az épület még rejtett értékeit hozta napvilágra.
A szentély fölötti padlástér rejtette a valamikori dongaboltozat falíveit. A hajóban megfoghatóvá vált egy második románkori ablak, a szentélyben előkerült a befalazott pasztoforium fülke.
A restaurátor kutatás feltárta a szentély szegmensíves ablakai körüli reneszánsz virág és folyondár motívumos keretezéseit, és a románkori diadalív díszítőfestését. A padlásfeljáró burkolata a 18. századi festett famennyezet darabjaiból készült. (A kivitelezés előrehaladtával feltételezhetően a templombelső reformáció korabeli díszítőfestésének még több részlete kerül felszínre).
A rendelkezésünkre álló kutatási eredmények alapján a templombelső 18. századi belső tere egészében rekonstruálható, amely a középkori részletek bemutatásával egészül ki.
A Balaton-felvidéken (ellentétben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyével) kuriózumként jelenhet meg a középkori eredetű templom reformáció korabeli belső helyreállítása, az e korból származó berendezési tárgyainak visszaállításával (festett karzat és famennyezet).
A templom helyreállításán túlmenően közvetlen környezetének rendezésére is sor kerül, így a Séd patak, a malomárok medrének rehabilitációjára, újraélesztésére. A templom közvetlen szomszédságában található régi malomépület ezáltal újra működtethetővé válik.
A nagyméretű templomkert lehetőséget teremt egy kisebb közösségi épület elhelyezésére is. Így ifjúsági táborként működhet a templom fallal elkerített kertjének szomszédságában. A közösségi ház és a füves terep a középkori íjászatot bemutató, és annak gyakorlására lehetőséget biztosító rendezvények színhelyévé válhat.
A faluközpontban napjainkig fennmaradt, a templom közelében álló későbarokk lakóépület gazdasági épületeivel színteret biztosíthat a 18. század végi, 19. század eleji falusi gazdálkodás ás élet bemutatására, akár „gyakorlására” is.
A templom helyreállítása kapcsán a jelenleg alig ismert Balaton és Veszprém közeli falu bevonható a turisztikai vérkeringésbe.
A középkori templom közvetlen környezetébe helyezett ifjúsági találkozóhely a Bakony táji adottságainak „kézzelfogható” bemutatásával a középkori íjászat és az ősi magyar rovásírás megismerésével és gyakorlásával méltán számíthat a nemzetközi ifjúsági érdeklődésre.
A rendezvények lebonyolítása és működtetése kedvező hatású a falu munkaerőpiacára.
A Balaton környezetében, Veszprém város közvetlen vonzáskörzetében található kisrégió nagy turisztikai potenciállal rendelkezik.
A Séd patak völgye a Bakony táji sajátosságainak egyik legjellegzetesebb hordozója, ahol a hagyományos gazdálkodás fontos elemei a vízimalmok, a legeltetés, az erdőhasználat.
A római korban Belső-Pannónia villagazdaságokkal sűrűn megtelepült régiója volt, több jelentős, régészetileg is kutatott és bemutatott római villával (Baláca, Sznentkirályszabadja).
Veszprém környéke a magyar államalapítás emlékhelyeinek egyik legfontosabb központja Magyarországon, az egyik legkorábbi alapítású püspökség, s a királyi görög apácakolostor helyszíne, melynek környékén korai egyházak és települések sűrűsödnek. A középkor óta Veszprém fontos egyházi központ.